január 2020 hónap bejegyzései

Pro-kontra

Egy nőnek kötelessége fiút szülni a férfinek. Mondták anno és még van, hogy manapság is…
De ennek a kötelességnek nem feltétele a tisztelet, szeretet, rátermettség a férfi irányából. Ennek alapja lehet egy kimondatlan megalkuvás is. Nincs is ebben semmi rossz, ki így-ki úgy.

Értékrendekből márpedig végtelen sok van és ez így van jól!

Ellenben, ha a nő érdemesnek tartja a férfit, akkor márpedig nem szül neki, hanem ajándékot ad. Megajándékozza… mégpedig egy kislánnyal!

Mert csakis egy pici lány apukájaként fogja megérteni az erősebb nem igazán, hogy mit adhat egy nő.
Mi maga a nő és miért érdemli meg (ha érdemes rá a nő, ez ebben az esetben is igaz, mert sok nő nem is nevezheti annak magát!) a tiszteletet, szeretetet, amit nem csak ad a férfinak, de kapnia is kell tőle. Valamint a biztonság érzetet, amit szintúgy megérdemel a férfi irányából.

Igazán a női nemű lényből csak anyává válás után születik meg a nagy betűs Nő. Igazi Nő csakis így születhet.
Igazi Férfi viszont csak egy lány apukájává válás után avanzsál egy hím egyed. Már amelyik képes rá!
Mert csak az igazi Férfi értheti meg ez által a másik oldalt.
Azt az oldalt, amit olykor maga a Nő sem ért saját magában… de egy megfelelő Társ mellett még ezek a pillanatok is földi eredetűvé alakulnak, már-már kézen fekvő a megoldás.

Akárhogy is,
Nővé válni lehetséges több módon,

de a Férfivé váláshoz csakis egy út vezet!

tumblr_p75wamxQQo1rreqavo1_400

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, férfiak, szemérmetlen

Gyógyszertár

Kettő pénztár használatban, éppen kiszolgálás folyik. Lévén átgyalogoltam az egész városon egy termékért, ami remélem itt már nem hiánycikk és lévén kurva hideg van és még a hasam is fáj, így most határozottan jól esik, hogy a kellemes melegben kicsit várni kényszerülök.

Következő vásárló is betér, köszön, hangjából idősnek tippelem. Nem sokáig marad a tippem tipp, hiszen a következő, amit agyam felfog és vészriadóként lángra lobbantja magát az a határozott kéz érzete a hasamon, amint simogató mozdulatokat végez és a hölgy penetráns időskori lehelete az arcomban.
– Kismama? – vigyorog a képembe, amiről minden leolvasható, ami átfut az agyamon és ami nem épp nyomdafestéket tűrő és ennek ellenére még vigyorog.
– Már ne is haragudjon, de azonnal lépjen el tőlem! – reagálok hidegen, elutasítóan valami olyan ábrázattal vegyítve, ami miatt a vén szipirtyó lesüti mosolyát és hátra hőköl. Helyes, ezt akartam elérni.

gyógyszertár II

– Kérem ne jöjjön közelebb, hagyja meg a személyes teremet! – utasítom határozottan, de még szerintem illedelmesen.
– Kedves akartam lenni.
– A családjával legyen az, ne egy vad idegennel!
Erre elfordul és toporog magába.

A helyiségben jelen lévők közül persze, senki nem szól bele, nehogy véleményt kelljen nyilvánítani.
Meghúzza magát a közönség, mint az engedelmes kotorékeb, akinek a lánc és moslék is jó, csak szánalmas életében egyszer nehogy határozottan, felnőtten és felelősséget vállalva kelljen viselkedni.

Bezzeg, pletykának jó lesz, hogy “Jajjj, mit láttam ma a melóban/gyógyszertárban!” és olyan nagy hanggal mesélik majd kiegészítve saját véleményükkel, mintha verset szavalnának. Akkor bezzeg, a barátok, családtagok előtt nagy a szájuk, van ám véleményük. De amikor senki nem ismeri őket, egyedül vannak, csak magukért felelnek, semmi…

De ez mellékes, nem is kell beleszólniuk, nem az vagyok, aki megerősítésre szorul. Csupán puszta megállapítás volt a másodperc tört része alatt…

Egy pillanattal később gondolataim végéhez érve, fiatal új munkaerő jön, nyit egy új pénztárat.
Megindulok, mivel én vagyok a következő, erre “kedveskedni akarok vén szatyor” odalép és már mondja az eszeveszettül és mindenkinél fontosabb kérését. Nem izgatom túlságosan magam, oda lépve mellé a szavába vágok.
– Elnézést, de érkezési sorrendet tekintve én vagyok a soros.
– Aki a kedvességet nem becsüli az várjon tovább.
– Maga nem kedves volt, hanem tolakodó, de most már bunkó is lett. – köpöm oda neki.
Majd ellépek hátrébb, várok a soromra… újfent…
Szipirtyó pedig darálja a gyógyszer adagját, és zokszó nélkül ugranak is és hozzák neki, kapja, mint a munkakutya a juti falatot a jól végzett dolgáért…

Azóta jött még egy vásárló, már ő is fülel a többi delikvenssel együtt, hogy mit pletykálhat tovább, minek volt ő a részese ma. De szólni, hogy ez nem így működik akár ő, akár az eddig jelen lévők vagy ne adj isten a gyógyszertári dolgozók… most amikor már szólhatnának… na az már nem játszik.

Mindenki valamit keres az unalmas életében, amit izgalmasnak találhat, de részt nem vesz benne, csak nézőnek szeret lenni. Név nélkül, ha tehetné még arc nélkül is.

Na ilyen manapság egy Facebook poszt a kommentárjaival a való életben.

Semmi.

Hogy miért?

Mert itt tenni kellene… reagálni, álláspontot foglalni és ami a legnyomósabb érv a passzivitásuk magyarázatához az az, hogy ezt mind az arcuk felvállalásával kéne, hogy történjen.

gyógyszertár

Hozzászólás

Kategória: complicated, mizantróp, pregnancy, szemérmetlen, vágy