mizantróp kategória bejegyzései

mizantropia

Darling…

Amiért az emberiség hajnala óta epekedünk, már a miénk!
Még, ha nem is élünk vele…

Ma nagyon érdekes téma ütötte fel a fejét az elmémben. Tegnap valamitől vezérelve olyan téma együttes került a szemem elé, amit eddig csak a felszínt kapargatva láttam és nem gondoltam tovább, mivel nem keltette fel az érdeklődésemet… bezzeg tegnap…

Szokták mondani, hogy lelkünk egy darabja az utódainknak adott ajándékban él tovább.

Szomorú, hogy a mai felfogás éppen ezt gátolja… “majd a gyerek eldönti maga”… “nem befolyásolom, mit gondoljon”

Gratulálok, nem fog semmit gondolni.

Olyanná válnak ezáltal, mint a verseny agarak. Berakod egy indító boxba, annak ajtaja nyitódik és kivágódik belőle a kutya. Lohol előre, mivel másfele nem mehet, viszont nem tudja miért és mire vezet ez. Ha idegileg gyengébb, akkor társaiba is belemar, aztán ha megsérül, mehet a süllyesztőbe.
Mint a döntés elé állított gyerekek, akik csak előre mehetnek, hiszen az élet halad, de fogalmuk sincs, hogy mihez kezdjenek, ha akadály kerül eléjük. Mert nem tanították nekik… így akit tudnak, bántanak. Temérdek értelmetlen konfliktus után, vagy azok előtt, összeroppannak.

Ha nincs alapod, ami alapján alkalmazkodj és dönts,
akkor az frusztrációt okoz és azt
megtanulni kezelni még optimális esetben sem egyszerű, hát még így…
Alapok híján pedig, segíteni sem lehet rajtuk…

Ha nem adjuk át értékrendünket és tudásunk egy, általunk érdemesnek talált részét, akkor nem kapnak tőlünk semmilyen ajándékot. Odalökjük utódainkat a jövő ismeretlenjének, amivel nem tudnak majd semmit kezdeni.

Szabadságot adunk nekik vagy feláldozzuk őket?

Jogunk van ilyen lustának lenni miközben ezt a hanyagságot magasztosan hangzatos fiktív értékek köntösébe bújtatva lenyomjuk a torkukon, mintha vágó állatot tömnénk?

Az ember tényleg ennyire vak vagy ennyire buta,
hogy nem látja az igazságot?

Ha vállaljuk, hogy továbbadunk magunkból valamit, amit a gyerekünk tovább visz és irányt mutat neki az ismeretlenbe, akkor bizony, az már

nem reprodukció, hanem hallhatatlanság!

Hozzászólás

Kategória: complicated, mizantróp, szemérmetlen

Megfoghatatlan érzések…

… kavarognak bennem, a ma történt kis párbeszéd miatt, amit egy idegennel folytattam.

Jó, ez így kicsit zavaros, úgyhogy felvázolom a szituációt.

Sok embert megnézek az utcán, mindenki így tesz. Rápillantunk a másikra. Jobb esetben legalábbis, aztán vannak a bunkó g*cik, akik bambulnak, mint a marhák, de róluk majd máskor… sem!

Szóval az ember pillant ide, pillant oda, de én például személy szerint nem tulajdonítok ennek többet. Arcok jönnek-mennek, fölösleges információk, kár lenne őket megjegyezni, úgyhogy csak elsuhanó pillanatképek, apró kis délibábok csupán, amik egy szempillantás alatt tova szállnak.

Aztán szembetalálom magam a mai szituációval…

Csomagom jött és a mai modern világnak hála, addigra kapok róla értesítést, mire épp menne vissza a feladóhoz. Milyen csomaggal fordul ez elő? Hát persze, hogy olyannal, amit előre ki is fizettem…

Nincs mit tenni, ha menni kell, hát menni kell, így én, mint mindenhova, kapkodva beesek az üzletbe és a kedves kis eladóval tudatom a szándékomat.

Mosolyog, közli várta már, hogy jöjjek, mert hát névről látta, meg a címről, hogy közel lakom. Ez még oké, itt semmi extra, a csacsogása egyik fülemen be, másikon ki, közben bólogatok, figyelmemet bizonyítva, vagy inkább imitálva, mikoris olyat hallok, hogy tényleg megnyeri a szöszi az odafigyelésemet. Sőt, még itt írok is róla. Döbbenet…

“Meg amúgy is tudom ki vagy, nemrég még vörös voltál…”

“Na és te ki a f@szom vagy?” – kaptam oda a fejem, de természetesen a kérdés csak a fejemben vízhangzott, a számat nem hagyta el… vagy inkább a maszkot nem.

Szumma-szummárum kettő hipotézis fogalmazódott meg bennem, miközben mondatára nem reagálva átvettem a csomagomat, meg-, és elköszöntem majd mentem, szintén sietve lóhalálában kapkodva, mint általában, vissza a dolgomra, miszerint:

1. Vagy ennyire könnyen megjegyezhető a képem,

vagy

2. Ennyire nagyképű g*ci vagyok már zsigeri szinten is, hogy jellegtelennek tartok mindenkit, sőt ennyire semmibe veszem a többséget, hogy bunkó módon nem jegyzem meg az embereket, akikkel esetleg földrajzi helyzet okán összefutok vagy elsétálok mellette… akár többször is…

A fene enné a pofámat…

Mindenesetre, ez a kedves kis idegen, akit szerintem még sosem láttam, megcsinálta a napomat, ezúton is köszönöm neki!

Today, I feel myself like a Rock Star!

Hozzászólás

Kategória: mizantróp, sex drugs rocknroll, style, szarkazmus, szemérmetlen, szeretetésbéke

Félreértés

Hogy miért lett a köznyelvben flegmaság az őszinteségből?
Hogy társadalmilag elfogadott legyen hazudni és így nem kell nevén nevezni a gyereket…

Hozzászólás

Kategória: complicated, mertmegérdemlem, mizantróp

Szopófantom

Szigorított intézkedések. Természetesen csakis a közjó érdekében. Mert nem volt még példa a történelemben, hogy szarnak az átlag ember fejére, ha úgy hozza az érdek, áááá dehogy!

Mert minket mindig védenek, oltalmaznak és biztos nem valami figyelemelterelés vagy teszt az egész, áááá dehogy!

Mert kis társadalmunk alapja az egyenlőség, segítőkészség, őszinte óvni akarás felebarátunk felé. Ezen alapul a mai világrend, ebbe az isteni jellemet megszégyenítő érintetlen hófehér lelkületű társadalomba szocializálódunk, ahol nyoma sincs az érdekeknek, kapzsiságnak, korrupciónak.
Mert itt nem az a korrupció csak, amiből minket kihagynak, áááá dehogy!

Erről jut eszembe…

Eme nemes világba, országba csak nem felejthetem el, hogy hálás legyek ezért a szülői érzéseket megszégyenítő romlatlan aggódásért.Így azon morfondírozom, hogy feláldozom egyik szép csipkés melltartómat.

Hogy miért?

Csinálok belőle szájmaszkot! Szűri annyira minimum azt, amit kell, ha azon a zsebkendőnek is pocsék maszkok teszik a dolgukat.

Jah, és tudjátok még mit?

Feláldozom eme nemes köszönetnyilvánítás érdekében lánykám egyik cumiját is.

Na az meg miért?

Beleragasztom a fél melltartóból készített maszkom belső felébe, hogy amikor felhúzom, a maszkon belül tudjak cumizni.

Akkor legalább sosem tévesztem szem elől, hogy mennyire kényük-kedvük szerint szopatnak minket!

Hozzászólás

Kategória: complicated, covid-19, jókedvmókaéskacagás, mizantróp, szarkazmus, szemérmetlen