pregnancy kategória bejegyzései

Lejárt…

… a gyermekágyi 6 hét!

Amilyen hirtelen berendeltek a kórházba 22 nappal a szülés tervezett időpontja előtt, annyira hamar elment ez az időszak.

Bezzeg a bent töltött idő… az csigalassan telt!

Összességében valami ilyesmire számítottam, amikor a műtét utáni felépülésre készültem lelkileg. Az mondhatni nem okozott meglepetést.
Az anyaság, na az már más tészta! Az okozott meglepetést, függetlenül attól, hogy arra meg se próbáltam felkészülni olyan tekintetben, hogy nem próbáltam előre elképzelni milyen is lesz. Gondoltam, úgyse fog menni.

Jól gondoltam.

Elképzelni se tudtam volna akkor se, ha akartam volna. Ettől függetlenül mégis meglepetések sora ért ezzel kapcsolatban.
Pozitív meglepetések sorozata!

Kezdődhet a tényleges regenerálódás!

Az elmúlt 6 hétben a belső szervek visszatértek eredeti helyükre, a 18 cm hegem csodaszép és a fűző rengeteget segített a hashártya hasizmokhoz való visszatapadásában.

Most jöhet a törzsizmok, hasizmok állóképességének és erejének regenerálása, vagyis vissza fejlesztése. Nem lesz egyszerű főleg, hogy mostmár itt a pici lánykám, de igazából a siker az egyetlen lehetőség. A többi csak sületlen kifogás! Legalábbis az lenne, ha elbuknék. Ami nem opció esetemben!

celestial-drawing-lotus-flower-7

Ezek mellett pedig pörög az életem, ami teljesen megújult és teljessé vált 6 hete.
Olyan ajtók nyíltak meg az elmúlt időben, amikre nem is gondoltam. Olyan érzések kavarognak a levegőben, amikre nem is számítottunk.

Csodás, ijesztő és egyben semmire el nem cserélném érzések, energiák kavarognak most körülöttem. Ezek kezelése jár lemondással is, de teljes mértékben megéri. Igaz, hogy nem egyszerű, de szerencsére van ebben segítségem.

Neki ezért a támogatásért olyan meglepetéssel készülök, amit igaz már megérdemelt volna, de most tényleg meg fogja kapni. Mostmár tényleg kijár neki.

Egy dolog ellenben vitathatatlan:

Egy csodálatos új szakasza jött el végre az életemnek!

Purple-Mermaid-with-Lotus-Flower

Hozzászólás

Kategória: core, pain&gain, pregnancy

20 nap van hátra…

Írnék én másról… ételekről és gondolatokról. Kéretlen véleményt formáznék, csak azért, mert miért ne!?
De nem megy, túl sok a tennivaló és mind-mind ehhez az egy momentumhoz köthető.

Mától számolva,
a 20. napon beköltözök a kórházba…

A baj az, hogy ami erről eszembe jut, az a korlátozás és madzagon rángatás. A “senki nem tud semmit” fix állapot és így folyamatos a bizonytalanság.
Ezt szellemileg nem viselem jól, és lefáraszt. Ha bent vagyok, mindig az egekben a vérnyomásom és migrén kínoz. Ezektől tartok a legjobban és kicsit aggaszt, hogy előre felizgatom magam és akkor jönnek az előbb említett fincsiségek…

ördögi kör…

Aztán ott van a másik előreláthatóan frusztrációt keltő dolog, amit nem kerülhetek el.

Szobatársak…

Hormontól túltelítődötten átszellemültek, akik kényszert éreznek beszélgetni. Számomra ez a rémálom!
Decemberben legalább külön szobát kaptam. Választhattam. Most? Most sajnos nincs beleszólásom.

15dZ

Remélhetőleg ez a 20 nap nem fog leredukálódni, úgyhogy tőlem idegen módon, olyan nyugodtan fogadok minden ingert – legalábbis próbálok –, mint egy márvány szobor.
Illetve, ha ügyesen logisztikázok, éppen elegendő lesz az idő, hogy minden elrendezzek és nyugodt szívvel feküdhessek be.
Nem akartam ennyire kicentizni, de ez van, ha minden maga intéz az ember.

Challange accepted!

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mertmegérdemlem, pregnancy

Gyógyszertár

Kettő pénztár használatban, éppen kiszolgálás folyik. Lévén átgyalogoltam az egész városon egy termékért, ami remélem itt már nem hiánycikk és lévén kurva hideg van és még a hasam is fáj, így most határozottan jól esik, hogy a kellemes melegben kicsit várni kényszerülök.

Következő vásárló is betér, köszön, hangjából idősnek tippelem. Nem sokáig marad a tippem tipp, hiszen a következő, amit agyam felfog és vészriadóként lángra lobbantja magát az a határozott kéz érzete a hasamon, amint simogató mozdulatokat végez és a hölgy penetráns időskori lehelete az arcomban.
– Kismama? – vigyorog a képembe, amiről minden leolvasható, ami átfut az agyamon és ami nem épp nyomdafestéket tűrő és ennek ellenére még vigyorog.
– Már ne is haragudjon, de azonnal lépjen el tőlem! – reagálok hidegen, elutasítóan valami olyan ábrázattal vegyítve, ami miatt a vén szipirtyó lesüti mosolyát és hátra hőköl. Helyes, ezt akartam elérni.

gyógyszertár II

– Kérem ne jöjjön közelebb, hagyja meg a személyes teremet! – utasítom határozottan, de még szerintem illedelmesen.
– Kedves akartam lenni.
– A családjával legyen az, ne egy vad idegennel!
Erre elfordul és toporog magába.

A helyiségben jelen lévők közül persze, senki nem szól bele, nehogy véleményt kelljen nyilvánítani.
Meghúzza magát a közönség, mint az engedelmes kotorékeb, akinek a lánc és moslék is jó, csak szánalmas életében egyszer nehogy határozottan, felnőtten és felelősséget vállalva kelljen viselkedni.

Bezzeg, pletykának jó lesz, hogy “Jajjj, mit láttam ma a melóban/gyógyszertárban!” és olyan nagy hanggal mesélik majd kiegészítve saját véleményükkel, mintha verset szavalnának. Akkor bezzeg, a barátok, családtagok előtt nagy a szájuk, van ám véleményük. De amikor senki nem ismeri őket, egyedül vannak, csak magukért felelnek, semmi…

De ez mellékes, nem is kell beleszólniuk, nem az vagyok, aki megerősítésre szorul. Csupán puszta megállapítás volt a másodperc tört része alatt…

Egy pillanattal később gondolataim végéhez érve, fiatal új munkaerő jön, nyit egy új pénztárat.
Megindulok, mivel én vagyok a következő, erre “kedveskedni akarok vén szatyor” odalép és már mondja az eszeveszettül és mindenkinél fontosabb kérését. Nem izgatom túlságosan magam, oda lépve mellé a szavába vágok.
– Elnézést, de érkezési sorrendet tekintve én vagyok a soros.
– Aki a kedvességet nem becsüli az várjon tovább.
– Maga nem kedves volt, hanem tolakodó, de most már bunkó is lett. – köpöm oda neki.
Majd ellépek hátrébb, várok a soromra… újfent…
Szipirtyó pedig darálja a gyógyszer adagját, és zokszó nélkül ugranak is és hozzák neki, kapja, mint a munkakutya a juti falatot a jól végzett dolgáért…

Azóta jött még egy vásárló, már ő is fülel a többi delikvenssel együtt, hogy mit pletykálhat tovább, minek volt ő a részese ma. De szólni, hogy ez nem így működik akár ő, akár az eddig jelen lévők vagy ne adj isten a gyógyszertári dolgozók… most amikor már szólhatnának… na az már nem játszik.

Mindenki valamit keres az unalmas életében, amit izgalmasnak találhat, de részt nem vesz benne, csak nézőnek szeret lenni. Név nélkül, ha tehetné még arc nélkül is.

Na ilyen manapság egy Facebook poszt a kommentárjaival a való életben.

Semmi.

Hogy miért?

Mert itt tenni kellene… reagálni, álláspontot foglalni és ami a legnyomósabb érv a passzivitásuk magyarázatához az az, hogy ezt mind az arcuk felvállalásával kéne, hogy történjen.

gyógyszertár

Hozzászólás

Kategória: complicated, mizantróp, pregnancy, szemérmetlen, vágy