értékrend címkéhez tartozó bejegyzések

Megfoghatatlan érzések…

… kavarognak bennem, a ma történt kis párbeszéd miatt, amit egy idegennel folytattam.

Jó, ez így kicsit zavaros, úgyhogy felvázolom a szituációt.

Sok embert megnézek az utcán, mindenki így tesz. Rápillantunk a másikra. Jobb esetben legalábbis, aztán vannak a bunkó g*cik, akik bambulnak, mint a marhák, de róluk majd máskor… sem!

Szóval az ember pillant ide, pillant oda, de én például személy szerint nem tulajdonítok ennek többet. Arcok jönnek-mennek, fölösleges információk, kár lenne őket megjegyezni, úgyhogy csak elsuhanó pillanatképek, apró kis délibábok csupán, amik egy szempillantás alatt tova szállnak.

Aztán szembetalálom magam a mai szituációval…

Csomagom jött és a mai modern világnak hála, addigra kapok róla értesítést, mire épp menne vissza a feladóhoz. Milyen csomaggal fordul ez elő? Hát persze, hogy olyannal, amit előre ki is fizettem…

Nincs mit tenni, ha menni kell, hát menni kell, így én, mint mindenhova, kapkodva beesek az üzletbe és a kedves kis eladóval tudatom a szándékomat.

Mosolyog, közli várta már, hogy jöjjek, mert hát névről látta, meg a címről, hogy közel lakom. Ez még oké, itt semmi extra, a csacsogása egyik fülemen be, másikon ki, közben bólogatok, figyelmemet bizonyítva, vagy inkább imitálva, mikoris olyat hallok, hogy tényleg megnyeri a szöszi az odafigyelésemet. Sőt, még itt írok is róla. Döbbenet…

“Meg amúgy is tudom ki vagy, nemrég még vörös voltál…”

“Na és te ki a f@szom vagy?” – kaptam oda a fejem, de természetesen a kérdés csak a fejemben vízhangzott, a számat nem hagyta el… vagy inkább a maszkot nem.

Szumma-szummárum kettő hipotézis fogalmazódott meg bennem, miközben mondatára nem reagálva átvettem a csomagomat, meg-, és elköszöntem majd mentem, szintén sietve lóhalálában kapkodva, mint általában, vissza a dolgomra, miszerint:

1. Vagy ennyire könnyen megjegyezhető a képem,

vagy

2. Ennyire nagyképű g*ci vagyok már zsigeri szinten is, hogy jellegtelennek tartok mindenkit, sőt ennyire semmibe veszem a többséget, hogy bunkó módon nem jegyzem meg az embereket, akikkel esetleg földrajzi helyzet okán összefutok vagy elsétálok mellette… akár többször is…

A fene enné a pofámat…

Mindenesetre, ez a kedves kis idegen, akit szerintem még sosem láttam, megcsinálta a napomat, ezúton is köszönöm neki!

Today, I feel myself like a Rock Star!

Hozzászólás

Kategória: mizantróp, sex drugs rocknroll, style, szarkazmus, szemérmetlen, szeretetésbéke

Pro-kontra

Egy nőnek kötelessége fiút szülni a férfinek. Mondták anno és még van, hogy manapság is…
De ennek a kötelességnek nem feltétele a tisztelet, szeretet, rátermettség a férfi irányából. Ennek alapja lehet egy kimondatlan megalkuvás is. Nincs is ebben semmi rossz, ki így-ki úgy.

Értékrendekből márpedig végtelen sok van és ez így van jól!

Ellenben, ha a nő érdemesnek tartja a férfit, akkor márpedig nem szül neki, hanem ajándékot ad. Megajándékozza… mégpedig egy kislánnyal!

Mert csakis egy pici lány apukájaként fogja megérteni az erősebb nem igazán, hogy mit adhat egy nő.
Mi maga a nő és miért érdemli meg (ha érdemes rá a nő, ez ebben az esetben is igaz, mert sok nő nem is nevezheti annak magát!) a tiszteletet, szeretetet, amit nem csak ad a férfinak, de kapnia is kell tőle. Valamint a biztonság érzetet, amit szintúgy megérdemel a férfi irányából.

Igazán a női nemű lényből csak anyává válás után születik meg a nagy betűs Nő. Igazi Nő csakis így születhet.
Igazi Férfi viszont csak egy lány apukájává válás után avanzsál egy hím egyed. Már amelyik képes rá!
Mert csak az igazi Férfi értheti meg ez által a másik oldalt.
Azt az oldalt, amit olykor maga a Nő sem ért saját magában… de egy megfelelő Társ mellett még ezek a pillanatok is földi eredetűvé alakulnak, már-már kézen fekvő a megoldás.

Akárhogy is,
Nővé válni lehetséges több módon,

de a Férfivé váláshoz csakis egy út vezet!

tumblr_p75wamxQQo1rreqavo1_400

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, férfiak, szemérmetlen