mizantróp címkéhez tartozó bejegyzések

Megfoghatatlan érzések…

… kavarognak bennem, a ma történt kis párbeszéd miatt, amit egy idegennel folytattam.

Jó, ez így kicsit zavaros, úgyhogy felvázolom a szituációt.

Sok embert megnézek az utcán, mindenki így tesz. Rápillantunk a másikra. Jobb esetben legalábbis, aztán vannak a bunkó g*cik, akik bambulnak, mint a marhák, de róluk majd máskor… sem!

Szóval az ember pillant ide, pillant oda, de én például személy szerint nem tulajdonítok ennek többet. Arcok jönnek-mennek, fölösleges információk, kár lenne őket megjegyezni, úgyhogy csak elsuhanó pillanatképek, apró kis délibábok csupán, amik egy szempillantás alatt tova szállnak.

Aztán szembetalálom magam a mai szituációval…

Csomagom jött és a mai modern világnak hála, addigra kapok róla értesítést, mire épp menne vissza a feladóhoz. Milyen csomaggal fordul ez elő? Hát persze, hogy olyannal, amit előre ki is fizettem…

Nincs mit tenni, ha menni kell, hát menni kell, így én, mint mindenhova, kapkodva beesek az üzletbe és a kedves kis eladóval tudatom a szándékomat.

Mosolyog, közli várta már, hogy jöjjek, mert hát névről látta, meg a címről, hogy közel lakom. Ez még oké, itt semmi extra, a csacsogása egyik fülemen be, másikon ki, közben bólogatok, figyelmemet bizonyítva, vagy inkább imitálva, mikoris olyat hallok, hogy tényleg megnyeri a szöszi az odafigyelésemet. Sőt, még itt írok is róla. Döbbenet…

“Meg amúgy is tudom ki vagy, nemrég még vörös voltál…”

“Na és te ki a f@szom vagy?” – kaptam oda a fejem, de természetesen a kérdés csak a fejemben vízhangzott, a számat nem hagyta el… vagy inkább a maszkot nem.

Szumma-szummárum kettő hipotézis fogalmazódott meg bennem, miközben mondatára nem reagálva átvettem a csomagomat, meg-, és elköszöntem majd mentem, szintén sietve lóhalálában kapkodva, mint általában, vissza a dolgomra, miszerint:

1. Vagy ennyire könnyen megjegyezhető a képem,

vagy

2. Ennyire nagyképű g*ci vagyok már zsigeri szinten is, hogy jellegtelennek tartok mindenkit, sőt ennyire semmibe veszem a többséget, hogy bunkó módon nem jegyzem meg az embereket, akikkel esetleg földrajzi helyzet okán összefutok vagy elsétálok mellette… akár többször is…

A fene enné a pofámat…

Mindenesetre, ez a kedves kis idegen, akit szerintem még sosem láttam, megcsinálta a napomat, ezúton is köszönöm neki!

Today, I feel myself like a Rock Star!

Hozzászólás

Kategória: mizantróp, sex drugs rocknroll, style, szarkazmus, szemérmetlen, szeretetésbéke

Félreértés

Hogy miért lett a köznyelvben flegmaság az őszinteségből?
Hogy társadalmilag elfogadott legyen hazudni és így nem kell nevén nevezni a gyereket…

Hozzászólás

Kategória: complicated, mertmegérdemlem, mizantróp

Szopófantom

Szigorított intézkedések. Természetesen csakis a közjó érdekében. Mert nem volt még példa a történelemben, hogy szarnak az átlag ember fejére, ha úgy hozza az érdek, áááá dehogy!

Mert minket mindig védenek, oltalmaznak és biztos nem valami figyelemelterelés vagy teszt az egész, áááá dehogy!

Mert kis társadalmunk alapja az egyenlőség, segítőkészség, őszinte óvni akarás felebarátunk felé. Ezen alapul a mai világrend, ebbe az isteni jellemet megszégyenítő érintetlen hófehér lelkületű társadalomba szocializálódunk, ahol nyoma sincs az érdekeknek, kapzsiságnak, korrupciónak.
Mert itt nem az a korrupció csak, amiből minket kihagynak, áááá dehogy!

Erről jut eszembe…

Eme nemes világba, országba csak nem felejthetem el, hogy hálás legyek ezért a szülői érzéseket megszégyenítő romlatlan aggódásért.Így azon morfondírozom, hogy feláldozom egyik szép csipkés melltartómat.

Hogy miért?

Csinálok belőle szájmaszkot! Szűri annyira minimum azt, amit kell, ha azon a zsebkendőnek is pocsék maszkok teszik a dolgukat.

Jah, és tudjátok még mit?

Feláldozom eme nemes köszönetnyilvánítás érdekében lánykám egyik cumiját is.

Na az meg miért?

Beleragasztom a fél melltartóból készített maszkom belső felébe, hogy amikor felhúzom, a maszkon belül tudjak cumizni.

Akkor legalább sosem tévesztem szem elől, hogy mennyire kényük-kedvük szerint szopatnak minket!

Hozzászólás

Kategória: complicated, covid-19, jókedvmókaéskacagás, mizantróp, szarkazmus, szemérmetlen

Dicséretre méltó?

Szeretem, ha szidnak!

Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, aki szereti, ha szidják.
Megkérdőjelezhető öröm, az igaz. De csak így kapok megerősítést a sikereimről. Egyenes, őszinte megerősítést!

Élettapasztalatom szerint, akiket dicsérnek rendszerint semmiben sem kiemelkedők és nem különböznek az emberek hétköznapi tömegétől… ezért is dicsérik őket.
Nagyon sztereotípikusak és egyszerűek, van bennük valamiféle élet, emberi boldogság, siker megfűszerezve néhány helyi problémával.

Személy szerint az ilyenek nem inspirálnak…
őszintén szólva…
hidegen hagynak!

A másik oldala ennek a megfigyelésemnek, hogy az igazán okos és sikeres emberek elég sok szidalommal találják szembe magukat.
A legkiválóbbak nem csak tudósok, celebek, hanem azok az emberek is akik közemberek, de saját környezetükben valamiben másokhoz képest kiemelkednek hajlamosak nagyon kemény kritikával és a tömeg gyűlöletével találkozni.

Hogy miért?

Mert irigységet, fekete negatívságot és félreértést okoznak! Csakis azért, mert nem sztereotípikusak és a hétköznapi emberek számára így a saját életük csak egy lassú elnyűtt keringő érzetét kelti, amiben nincs semmi izgató, váratlan, csak az elmúlás felé sodró unalmas bizonyosság és megszokás. Ezt ezek az emberek hajlamosak biztonságnak hívni… tévesen!
Az ilyen emberek egyszerűen remegni kezdenek, amikor az előbb említett sikeres embereket látnak, mert nagyon tisztán értéktelennek érzik magukat az ilyen személyiségek közelében.

A “sikeres” kifejezés nem beskatulyázható.
Megfoghatatlan és ezer arcú szó,
mert a sikert mindenki önmagához képest méri!

Ha az interneten látok valakiről egy csomó negatív, utálatos kritikát, mindig felkelti az érdeklődésemet. Elkezdem tanulmányozni és mindig rá kell jönnöm, hogy ez egy unikum, egy igazán értelmes és érdemes személyiség.

Olvastam egyszer egy idézetet, ami nagyon megragadt bennem:

“Annyi utálatos dolog van benned, hogy biztos vagyok benne, hogy csodálatos ember vagy!”

Ezért szeretem, ha szidnak…

Így látom, hogy előre fele menetelek úgy, hogy lábnyomot hagyok magam után. Nem pedig egy már meglévőbe lépkedek.

Előre lépek, cselekszem és ha nincs tetteim nyomán gyűlölet, – amit nem mernek a szemembe mondani, de a kisugárzásuk és titkosnak szánt lopott pillantásuk tagadhatatlan – akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy jó irányba haladok-e?
Végülis, ha nincs gyűlölet, hanem irányomba mindenki boldog és elismerő, akkor nagy valószínűséggel katasztrofálisan csökken az energiaszintem és kezdek sablonossá válni…
Szerencsére, ez eddig nem jellemző az életemre!

Hozzászólás

Kategória: complicated, core, mertmegérdemlem, mizantróp, szemérmetlen